Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szeged

2010.02.25

Kép Elhelyezkedés: Szeged, Stefánia sétány (Magyaroroszág). 
Térkép
Szobrász: Ligeti Miklós
Felállítva: 1907. Újraavatva:1997.

 

A szoborállítás története

1902-ben óriási hírveréssel és költséggel országos pályázatot hirdettek a királyné budai emlékének megalkotására. A lelkesedés hulláma az ország több nagyvárosába is eljutott. Szeged az elsők között csatlakozott a királyné emlékét megörökítő városok táborához.

Kép A Szegedi Képzőművészeti Egyesületben Erdélyi Béla elnök terjesztette elő 1901. február 16-án a szoborállítás ötletét. A császári pár 1857. május 24-25-én járt itt. Egyszerű mellszobrot javasolt, az anyagiakat közadakozásból kívánták fedezni. Szegedi híradó szervezte a gyűjtést, elsőként a város honleányai csatlakoztak a fölhíváshoz. Back Bernát és a városi tanács is nagyobb összeggel segítette a szobor ügyét. A következő évben már annyit gyarapodott a tőke, hogy megalakulhatott a szoborbizottság, elnöke Erdélyi Béla lett. Tárgyaltak ifj. Vastagh Györggyel, Telcs Edével és Ligeti Miklóssal is. Közben a szegedi nőegylet javasolta, hogy egészalakos szoborral örökítsék meg a magyarbarát királyné emlékét. Ligeti Miklósra esett a választás, és ő a királynét ülve ábrázoló szobor mintáját 1903 júniusán mutatta be a szegedieknek és az Országos képzőművészeti Tanács bíráló bizottságának. A bizottság „igaz műalkotásnak” minősítette a mintát, „amely a felséges asszonyt márvány padon ülve ábrázolná, amint a körülötte felfutó virágok között elmereng és a kezében nyitott könyvet tart.”

1905 áprilisában már készen volt a szobor eredeti léptékű modellje. Kitörő lelkesedéssel fogadták a szegediek, és irigykedtek a pestiek. A Pesti Hírlap tudósításából idézünk:”ennél gyönyörűbb szoboralakot még ez ideig nem mintázott magyar szobrász. Amennyi előkelő finomság, szűziesség és mélyen érző lélek csak beleönthető egy agyagból gyúrt alkotásba, azt együtt látjuk Ligeti Miklós Erzsébet-királynő szobrán” sírhat a szívünk, hogy nincs itt Budapesten. Fokozni fogja e szobormű szépségét, hogy fehér márványból fogják kifaragni.”
Két évvel később, 1907. szeptember 29-én végre elérkezett az avatás várva várt napja. Akkoriban megadták a módját a szoboravatásnak. Íme a látvány és az avatás krónikája: A szobor talapzatára helyezve a színház épültének tengelyében a Stefánia állt, kék-fehér és nemzeti színű lepel borította, körülötte tíz kék-fehér oszlop volt, zöld lombfűzésekkel és zászlókkal díszítve. Közelében bordó plüssel borított királyi sátor állt, József főherceg és kísérete számára. A szobor közvetlen közelében is kék-fehérre színezett sudár fenyőoszlop szökött a magasba, derekuk táján a magyar címerrel, hegyükben zöld koszorú alatt a magyar zászló lengett. Az egész Stefániát lezárták, belépni csak a meghívottaknak lehetett különféle színű belépőkkel. Színpompás látványt nyújtott az avatásra gyülekezők helyszínre érkezése is. Pontban fél tizenkettőkor felcsendült a szegedi dalárda tagjainak ajkán a Himnusz, majd a szoborbizottság mondott rövid szónoklatot, s fölkérte József főherceget az emlékmű fölavatására. Rövid, pár mondatos szónoklatot mondott, majd a körben elhelyezett oszlopokon csigarendszer segítségével föllibbentek a leplek, s zászlókként a magasba szálltak, elővillant a valóban remekbe sikeredett hófehér márványszobor. Eközben fehér ruhás lánykák virágesőt szórtak Erzsébet márványlábai elé, majd Lázár György polgármester átvette a város nevében az emlékművet. Koszorúzás következett, a főherceg a szobrászművész társaságában körbejárta az emlékművet, elismerően bólintott, végül fölcsendült a Szózat, és véget ért a színpompás ünnep. A lelkesültséget illusztrálja Kisteleki Ede ez alkalomra írt versének részlete:
 
„A ki évek során, fekete mély gyászban
Kerested a napfényt, árnyak elöl futva,
Fehérbe öltözve, ott a másvilágban,
Hű magyarjaid közt megjelentél újra.”
 
Amilyen zajos külsőségekkel történt az avatás, olyan csöndes lírával, természetes szépséggel lett fölruházva Ligeti vésője nyomán a szobor. Kevés külsőséggel jellemzi ezt az akaratán kívül történelmi jelentőségűvé lett királynét. Mentes az emlékmű mindattól a teatralitástól, amely romantikus bőbeszédűséggel rakódott rá szinte minden korabeli emlékműre. Finom mívesség, arisztokratikus nyugalom, merengő, kissé zárkózott kedély, természetes szépség jellemzi a szobrot. Nem eszményítette földöntúli lénnyé, nem hódolt túlbuzgóan az európai hírű szépség kultuszának, csak a lényegeset mutatja meg tartását, méltóságát, finom eleganciáját a maradi szellemű uralkodóház emancipálódni akaró, modern asszonyát. Egy darabka boldog békeidőt őrzött meg a szobor, amikor még „minden nagyon szép és minden nagyon jó volt.”A márvány finom mívű csipkézett részletei erről mesélnek. Korabeli méltatója így jellemezte: „ A királyné szobra lelkének szarkofágja”
 
Irodalom: Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón
Műcsarnok 1901. február 24. 146.,
Művészet:1902. 6. sz. 430. 1907. 9. 339.
Képzőművészet:1928. 13. sz. 195.

Forrás: TÓTH ATTILA Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993. ISSN 0133-414X

A szobor sorsa

  Kép "Ligeti Miklós alkotását 1907-ben avatták látványos ünnepség keretében a Stefánián. 40 évig állt a helyén. A Lenin-Sztálin emlékmű elhelyezése miatt bontották le. Az 1950-es években a városháza udvarán porosodott, majd a vármúzeum kertjében hatalmas fa árnyékában húzodott meg évekig csendesen Erzsébet királyné szobra. Eredeti helyére a csaknem 40 éves száműzetése után, a Várkert rekonstrukciója során 1997-ben került vissza. A talapzatot régi képek alapján újrakészitették. Újraavatására a restaurálása után a szegedi Szabadtéri Játékok programjára tűzött Elisabeth című musical bemutatója alkalmával került sor 1997-ben."

 

http://www.szoborlap.hu/458_erzsebet_kiralyne_szobor_szeged_ligeti_miklos_1907.html

 

 Köszönöm Kozma János segítségét!

 

A mappában található képek előnézete Szeged