Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miskolci szobrok története

2010.05.28

Kép Elhelyezkedés: Miskolc, Népkert (Magyaroroszág). (másolat)
Térkép
Szobrász: Stróbl Alajos
Felállítva: 1899. június 17.

 

A szobrállítás története

"ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA MISKOLCZON.   

Kép Magyarország városai közt Miskolcz volt az első, mely gyászos végű Erzsébet királynénk emlékezetét nyilvános helyen emelt szoborművel megörökítette. A díszes fehér kőállványon elhelyezett szép mellszobor már készen áll s Miskolcz város egyik szép közhelyét, a Népkerttel kapcsolatos új ültetésű Erzsébet-ligetet ékesíti. Az ünnepies leleplezés június hó 17-én történt nagy résztvevő közönség jelenlétében, mely az esős idő mellett is szorongásig megtöltötte a nemzeti zászlókkal fölékesített színteret. Ott volt Borsodmegye és Miskolcz város minden hatósága, úgy szintén a törvényhozás két házának számos tagja, nevezetesen báró Vay Béla, Lánczy Leó országos képviselő, dr. Tarnay Gyula alispán, Lévay József nyugalmazott alispán, Soltész Nagy Kálmán miskolczi polgármester, Görgei László m. kir. államvasúti üzletvezető, Radványi kamarai elnök és sok más előkelőség. A szobor talapzatára koszorúkat helyeztek: a borsodmegyei nőegyesület, a miskolczi róm. kath. nőegyesület, a Vöröskeresztegyesület miskolczi fiókja, az ág. ev. nőegyesület, a ref. felsőbb leányiskola, az egri érseki papnevelő intézet és mások.  

  A leleplező ünnep szertartásait a miskolczi dalárda kezdte meg a «Szózat» eléneklésével; majd Tóth Pál, a ref. felsőbb leányiskola igazgatója lépett a szónoki emelvényre s nagy hatású bestédet tartott, melyben Erzsébet királyné fejedelmi és női erényeit költői lendületű szavakkal dicsőítve, ecsetelte a boldogult Nagyasszony élete történeteit. Erre a lepel lehullott a kitűnően sikerült szoborról, melyet Soltész Nagy Kálmán polgármester vett át a város örök gondozásába. Végűi a dalárda előadván a «Dal-szabadsága» czímű énekdarabot, ezzel a legszebb rendben lefolyt ünneplés befejeződött.
Az közadakozásból állított jeles mellszobor Stróbl Alajos mintázása után bronzból van öntve s legszebb női kora teljes bájában ábrázolja az örökre felejthetetlen királynét.

KépA szobrot ábrázoló egyik képünkön az a jelenet látható, midőn az annak megtekintésére kivezetett kisdedóvói növendékek kezökben apró nemzeti zászlókat tartva az emlékművet csoportosan körűljárják."

Forrás: Vasárnapi Ujság 1899. július 2. 452. old.

http://epa.oszk.hu/00000/00030/02369/pdf/02369.pdf 

 

A szobor sorsa avagy Miskolcon 4(!) Erzsébet szobor van  

Levéltári forrásokban kutakodva további két írást találtam a miskolci Népligetben álló Erzsébet királyné szobor történetéről. Mindkét írás megerősíti azt a tényt, hogy a most látható szobor másolat, az eredetit a Hermann Ottó múzeum őrzi. Így elmondható, hogy az eredeti Stróbl szobor a három hiteles másolattal együtt már négyre emelte a miskolci szobrok számát.

 

Dobrossy István 2001-es írásában Szobrok, korszakok, események, évfordulók emlékei címmel mutatja be a miskolci Népliget meglévő, előkerült és elpusztult szobrait. Részletesen szól a királyné szobrának sorsáról is:

 
Kép „19. századi emléket idéz, de eredeti helyett csupán másolatban látható (nem eredeti „arc-állásnak" megfelelően) Erzsébet királyné szobra. (…) Stróbl Alajos (1856-1926) Erzsébet királynő mellszobrának leleplezését, 1899. június 17-ét követően egy évszázaddal az eredeti talapzatra ismét visszakerült a szobor másolata. A két avatás közötti időszak egyben a szobor hányattatásának (elfogadásának és megtagadásának) története is. Az első avatás sajtótudósításai szerint Soltész Nagy Kálmán polgármester tartott egy rövid beszédet, majd Tóth Pál iskolaigazgató ünnepi szónoklatot, mielőtt a lepel lekerült volna a szoborról. Ekkor hangzott el, hogy Erzsébet királyné halála „egy  Kép szent kálváriája" volt. Szobra is hasonló kálváriát járt be, míg kialakult a mai, hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető kép. Az Erzsébet kultusz gyakorta tetten érhető jeleinek egyike, hogy az eredeti - Herman Ottó Múzeum igazgatósági épületében látható szobor mellett már három helyen található meg a szobor hiteles másolata. Ezt látjuk a Népkertben, az eredeti posztamensen, ugyancsak másolatot láthatunk a Semmelweis Kórház udvarának igazgatóság felé eső részén, s a Városháza első udvarában is.
Kép Az eltelt több mint egy évszázad alatt a dualizmus korszakának megítélése éppúgy változott, mint Ferenc József osztrák császár és magyar királyé. Erzsébet királynéval azonban más volt a helyzet, őt a „magyar nemzet őrangyala”-ként tartotta meg az emlékezet, személyét negatívan soha nem ítélték meg, legfeljebb nem beszéltek róla. Az őt mintázó miskolci szobor megítélése pedig „fordított” utat járt be. Ma senki nem tesz negatív jelzőt, ha Stróbl Alajos alkotásáról beszél. A leleplezéskor pedig a Szabadság című lapban a következő „művészi minősítés” jelent meg róla: „Ami a szobrot magát művészeti szempontból illeti, nem felel meg a várakozásnak. ...alkalma lett volna az intézőségnek, hogy monumentálisabb szobrot emeljen. A kegyeletet - igaz - nem érinti, hogy alig hasonlít a királynéra.” A kritikát akkor értelmezzük helyesen, ha tudjuk, hogy Erzsébet királyné szobra a második volt Miskolcon. Kossuth Lajos hatalmas posztamensen álló egész alakos szobrához viszonyítva a mellszobor - ráadásul - kisebb posztamensen, s főleg nem téren, hanem kertben valóban más „arányokat” képviselt. A leleplezés hangulata viszont jól visszatükröződik a tudósításból: „Feledhetetlen királyasszonyunk emlékének hódolt Miskolcz városa mikor a róla elnevezett parkban mellszobrot emelt, és leleplezés helyett óriási közönség részvételével emlékünnepélyt rendezett. Díszes gránittalapzaton áll a galvanizált ércből öntött mellszobor, hirdetve városunk közönségének kegyeletét. ...A mi a szobrot magát művészeti szempontból illeti, nem felel meg várakozásunknak. Eltévesztett dolognak tartjuk azt is, hogy nem nyitottak nagyobb, szélesebb körben gyűjtést, hisz Erzsébet királyné emlékének megtestesítésére szívesen adakozott volna mindenki tehetségéhez képest, s így alkalma lett volna az intézőségnek, hogy monumentálisabb szobrot emeljen." A méltatlankodás oka az is lehetett, hogy a szobrot egy budapesti műhelyben öntették, s a bekerülési költség 500 korona volt. Miskolc város képviselőtestülete - ezzel szemben - amikor jegyzőkönyvben örökítette meg, s a levéltárban elhelyeztetni rendelte az emlékező dokumentumot, abban pontokba szedve rögzítették az emlékezés „megnyilvánulásainak kifejezését”, itt 1000 korona volt az az összeg, amellyel a város hozzájárult a fővárosi Erzsébet-szobor költségeihez. (Tehát a duplájával támogatták a fővárosi emlékművet, mint amennyibe került a városnak saját emlékműve.)
Annak ellenére, hogy a királyné nem járt Miskolcon, emléke mélyen beívódott az itt élők emlékezetébe. A helybeliek és a környéken élők még legendákat is őriztek, s örökítenek át generációról generációra. Az emlékezés a jó, a feledhetetlen királyné képét tárta mindenki elé, így személye összekapcsolódott az 1867-es kiegyezéssel, s ezen keresztül Deák Ferenc, majd Andrássy Gyula gróf személyével. A kor diplomáciájában is különlegességnek számított, hogy Erzsébet királyné mindkét magyar államférfi ravatalánál személyesen rótta le kegyeletét. Személyét összekapcsolták a millenniummal is. Darányi Ignác miniszter emlékezett úgy, hogy „két éve múlt, mikor a magyar föld népéhez azt a kérdést intéztem, hogy a millennium emlékére fákat ültessenek. Az ország minden vidékén azóta közel két millió fa vert gyökeret. Ezek az örömteljes emlékezet fái lesznek. De most más fák ültetésére hívok fel mindenkit, most, amikor a balsors a nemzetet őrangyalától fosztotta meg.” S való igaz, országszerte újra ezer és százezer szám ültették a fákat, emlékezve a magyarok királynéjára. A fák mellett ligetek és fasorok adták tovább az utókornak az emlékeket. Így őrizte meg Diósgyőr is a királyné legendáját. A Vár utcai fák éppúgy emlékeztetnek, mint Perecesen egykor az ún. „Erzsébet királyné fái”.
Az 1898. évi városi és megyei iratok között fellelhető Soltész Nagy Kálmán polgármester emlékbeszéde, vagy a vármegyei alispán rendelete, amelyben közzétette, hogy a megye és Miskolc összes hivatalai és hatóságai a gyász ideje alatt, vagyis hat hónapig minden hivatalos levélen kizárólag fekete viaszpecsétet használhatnak. Miskolc városa úgy rendelkezett, hogy a temetést megelőző napokon és a temetés napján délelőtt és délután is a város minden templomának harangja déli 12-től és délután 4-től egy-egy órát zúgjon. Már a titokzatosság határát súrolja a Bükkaranyos és Vatta között állított szerény emlék is, amely kőhalomszerű oldalában emléktábla hirdeti: Erzsébet, 1898. De hasonló emlékkő állt Görömböly határában, a harsányi út elágazása mellett is. Ahogyan a népkerti Erzsébet-szobor a talapzatáról, ugyanúgy az emlékjel az út széléről - ismeretlen időben eltűnt. Aztán évek, évtizedek múlva a Cora áruház alapozásakor, a földmunkálatok során előkerült. A Képtalapzatra emelt emlékkövet az egykori helyreállított táblával 2000 szeptemberében újra felavatták, mint az Erzsébet-kultusz legújabb Nagy-miskolci „tárgyi” bizonyítékát.
  A Népkertben 1998-ban került vissza eredeti talapzatára a szobor másolata. Az eredeti állapottól ez annyiban különbözik, hogy a szobor egykor a Kálvária felé, tehát nyugati irányba nézett. Most arccal a népkerti épületeken, temetőn túl, a lakótelep irányába, észak felé néz.”
 
Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. Miskolc, 2001 166-169.o.
 
A másik írás Veress László Miskolc történetét feldolgozó munkájában olvasható. Megjegyezzük, hogy ez az írás is (hibásan) elsőként tünteti fel a népkerti szobrot, hiszen tudjuk, hogy a nyirádi szobor pár héttel, de megelőzte a miskolcit. Ha mindenképpen elsőséget szeretnénk jelezni, akkor elmondható, hogy a városok közül tényleg Miskolc állított először szobrot a királynénak.
 
„S a belső nyilvános térről látogassunk ki a „valódi” köztérre, az utcákra és terekre. Mi történt ez ügyben korszakunkban? Méltán lehet büszke Miskolc arra, hogy elsőként állított egészalakos szobrot Kossuth Lajos tiszteletére (1898), de Erzsébet királynénak is (1899). Az előbbi még magyarázható a helyi kötődéssel, az utóbbi már egyáltalán nem, - sokkalta inkább az a városbéliek politikai csatározásának nemes jelhagyása, mely mára ebbéli indíttatását teljesen elvesztette, sőt mindkettő ma már egy közös szabadságeszmét testesít meg.
  A megbízott szervezők a szoborállítások ügyében az ébredő hazai történelmi szobrászat legkiválóbbjait keresték meg. Stróbl Alajos az akkor nyíló Mesteriskola vezéregyénisége volt, aki a nagy Erzsébet emlékmű pályázatot (1902) megelőzően mintázta meg Miskolc számára e remek királynéportrét. Zala György pedig a millenniumi elfoglaltsága miatt a miskolci Kossuth-szoborra szóló megbízatását engedte át az általa már ismert Róna József ifjú szobrásznak, aki természet után még életében megmintázta az emigrációban élő idős politikus arcmását.
Róna József (1861-1939) szépen ívelő pályáján e művel indult, s egy év múltával már a Budai várban avatták híres Savoyai lovas szobrát. Mind a Kossuth Lajos-emlékmű (1898), mind az Erzsébet királyné-portrészobor Bécs újbarokk divatját követve került megmintázásra. De ennek ellenére nem tekinthetők azok sematikus, csupán a teret reprezentatívvá tevő kompozícióknak.(…)
KépStróbl Alajos (1856-1926) Erzsébet királyné-szobra is (1899) sokkal több egy reprezentatív portrénál, hiszen a mű önmagában választ ad az utókor azon kérdésére, mi volt az oka a magyarok feltétel nélküli rajongásának, mi motiválta a helybelieket eme úttörő kezdeményezésükben. (Erzsébet királyné, mint oly sok más intézménynek is a Borsod Megyei Nőegyletnek fővédnöke volt, s hozzájárult az Egylet alaptőkéjéhez is.)
A polgári eszmét megtestesítő királyné varázsa a feketére patinázódott bronz mögül is felragyog. A kedves, méltóságteljes tartás, a jól ismert, picit elvágyódó tekintet, s törékeny arc finom asszimetriája a jól kimódolt sziluett hatás segítségével vált valódi képzőművészeti remekké. Stróbl Alajos értett ahhoz, hogy hogyan kell a gyöngéd lelki és testi szépséget megjeleníteni virtuóz mintázással és választékos ízléssel.
1877-től a városlakók kedvelt korzója volt a Népkert. Az alig lombosodó fák közt elhelyezett Erzsébet-szobor a kiegyezés eszméjével lett azonos és a tulajdonképpen a Függetlenségi párttal ellentétes Deákpárt akaratából jött létre. A királyné halálának századik évfordulója tiszteletére 1998-tól az ismét a régi helyén található, de már csak a szecessziós posztamense az eredeti. Tulajdonképpen e lábazat viseli magán saját kora stílusát, míg a portré az uralkodói ház neobarokk, hivatalos elvárásához igazodik, úgy mint ekkor szerte Európában szokás volt. (Erzsébet királyné bronzból öntött, „eredeti" arcképét 1946-ban adta át a város megőrzésre a múzeumnak.)”
 
Forrás: Veres László Miskolc története IV2. 1848-1918-ig. Miskolc 2003 1022-1024.o.

 

 

 

Az eredeti arckép tényleg a múzeumba került, a múzeum így mutatja be a 91 cm-es alkotást:

Kép "A kiegyezést követő időszak rajongva szeretett asszonya minden képzőművészeti ágban alkotó művészt megigézett. Stróblnak azon szerencsében volt része, hogy a királynét természet után mintázhatta meg, de az akkor még az uralkodó pár akaratából nem kerülhetett nyilvánosságra. A királyné 1898-ban bekövetkezett tragikus halálával feloldódott e tilalom, s az országban elsőként állítottak emlékszobrot Miskolcon Erzsébet tiszteletére (Népkert, 1899).
A polgári eszmét megtestesítő királyné varázsa a feketére patinázott bronz mögül is felragyog. A kedves, méltóságteljes tartás, a jól ismert törékeny arc élettel telítődik, de úgy, hogy Stróbl ezen műve sem lesz naturális. A művésznek a sziluettre és a dekoratív, barokkos mozgalmasságra épített eljárással egy méltóságteljes emléket sikerült alkotnia, ami a mai napig rabul ejti a nézőt. Ha a királynéról közreadott korabeli hivatalos arcképek sorába illesztjük, hamar kiderül, e szobor is rendelkezik a konvenciók mindegyikével, de ezzel együtt a tökéletesség érzetét kelti."

Forrás:http://kepzomuvesz.hermuz.hu/adatlap/hun_86.15.html

Kép Erzsébet emlékhelyeit kutató német ismerősöm (Waldi) Miskolcra látogatva nem találta a szobrot mégsem a múzeumban, elszomorodva ült be egy kávéra a múzeum épületében működő Sissy Kávézóba, ahol nagy megdöbbenésére a sarokban meglátta az Erzsébet királyné szobrot.

 link: http://www.sissykavezo.hu/index.php?p=bemutatkozas

 

 

 

A mappában található képek előnézete Miskolc Népkert