Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Koronázási domborművek Erzsébet alakja

2011.02.15

1867. június 8-án a budai Mátyás templomban lezajlott koronázás alkalmával Szent István koronáját Ferenc József fejére helyezték, majd Erzsébet jobb válla fölé tartották. Az eseményt Zala két ízben is reliefbe foglalta. Sajnos az Andrássy szobor eltávolított domborművéről csak fennmaradt képek és a millenniumi változat Sülysápon őrzött eredetije alapján kísérhetjük nyomon a kompozíciók jellegzetes, erősen eltérő felfogását, megoldását...KépKép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép Budapest, Kossuth tér, Magyarország
(Az Országház déli szárnyánál, a mai József Attila szobor helyén állt.)
Térkép
Szobrász: Zala György
Felállítva: 1906.

Először nézzük, hogyan számolt be a Vasárnapi Újság gróf Andrássy Gyula szoborpályázatról, Zala György szobrász sikeréről.

Andrássy szoborpályázat eredménye

  "Nem tagadjuk, jól esik hazafiúi érzésünknek, hogy magyar művész nyerte el az első díjat. Zala György becsületet, dicsőséget szerzett e művével is a magyar szobrászatnak. Az aradi szabadságszobor és a budai honvédemlék alkotója újabb jelét adta annak, hogy a monumentális szoborművészetnek mily hivatott müvelője.

Kép Zala György az Andrássy-út végére tervezte művét, s hogy annak megfelelő építészeti háttért biztosítson és egyúttal megoldja a Andrássy-út befejezésének kérdését, Schickedanz Albert építészszel lépett társaságba, a ki a szoborhoz igen szép arkhitekturát csinált. Ez egy harminezhárom méter átmérőjű félkör alakú oszlopcsarnok, kilencz ívezettel és tizennyolcz karcsú oszloppal. A húsz méter magasra, s karsztmárványból tervezett oszlopcsarnok, mely távolról óriási diadalkapuhoz lenne hasonló, szerencsésen közvetítené az átmenetet az Andrássy-út villáitól a Városligetbe. Gyönyörű befejezése lenne ez a könnyed, finoman tagozott építészeti mű az Andrássy-útnak, kellemes háttere a szobornak és méltó kezdőpontja az ezredévi kiállításnak, melynek fő bejárata ebben az irányban lesz.

E szellős oszlopcsarnok közepére tervezte Zala Andrássy lovas- Kép szobrát. A művész ritka szerencsével oldotta meg feladatát. Andrássyt férfikora delelőjén örökítette meg, nem valami szinészies pose-ban, hanem nyugodt, gondolkozó arczkifejezéssel, a mint minden gesztust mellőzve, födetlen fővel lovon ül. E szobrot nézve, látjuk az államférfiú bölcseségét, s a diplomata elegancziáját. Az egész alak nemesen egyszerű, méltóságos, és hatása épen azért olyan közvetlen. Andrássy délczegen ül lován, mely az alak nyugodtságának kiemelése végett kissé élénk helyzetben van; jobb lábát magasra emeli és fejét leszögezi, hogy Andrássy egész alakja látható legyen.

Andrássy alakja a koronázási díszöltözetben és diszszerszámmal felkantározott ménje remek plasztikával van kidolgozva. Andrássy arcza pedig oly finoman és hiven van eltalálva, hogy Andrássy özvegye, Kendeffy Katinka grófnő kijelentette, hogy boldogult férjének ennél jobb képmását nem látta.

Zala különben évek óta foglalkozott az Andrássy-szobor tervével és érdekes, hogy ennek daczára majd lemaradt a pályázatról. Művét néhány héttel a határidő lejárta előtt kezdte csinálni s a mintázásnál nagy segítségére volt a városligeti czirkusz fiatal igazgatója, ki legpompásabb ménjén napokon át ült mintául a művésznek. Andrássy koronázási díszöltözete volt a lovason és az eredeti díszszerszám a lovon. Zala művészi ihlettel dolgozott; de hogy oly gyorsan elkészült művével, mint maga mondja, annak köszöni, hogy a mű eszméje éveken át érlelődött benne.

Andrássy lovasszobra hosszas négyszögű talapzaton áll. Az előrészen van az Andrássy -család czímere s két oldalt két dombormű. Baloldalt a koronázási jelenet, jobboldalt pedig a berlini kongresszus, szabadon dolgozva Werner Antalnak a berlini városházán őrzött nagy történeti festménye után. Ez a talapzat ötödfél méter, a szobor hatodfél méter s így a tér feltöltését is beleszámítva, a szobor tizenöt méter magas lesz; így szépen fog uralkodni a hatalmas útvonal fölött.

Zala a Schickedanz tanárral együtt készített szobortervezetén kívül a főalakot külön is beküldte plasztilinából (belga agyagból) mintázva, s e nagyobbított műve finomságaival, nemes plasztikájával, ritmikus arányaival elragadta magát a birálóbizottságot is."

Forrás: Vasárnapi Újság 1893. 43.szám 717.o.

  

Gróf Andrássy Gyula lovasszobra

Kép "Az átmeneti sikertelenségek nem szegték kedvét művészünknek, a vehemens, erőteljes, nagy munkabírású alkotónak. Új nagyszabású feladatok sorozata várt rá, hiszen például 1894-ben a magyar nemzeti szobrászat három nagyszerű művére adtak megbízást.
Három kiváló tehetség Stróbl Alajos Szent István, Fadrusz János a Mátyás-szobor és Zala György pedig idős gróf Andrássy Gyula miniszterelnök monumentális lovas szobrának megmintázásához szinte egyidőben foghatott hozzá.
Andrássy Gyula 1890. február 18-án bekövetkezett halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott a neves politikus emlékének megörökítésével. lgy már az 1890. évi III. tc. szellemében július 16-án gr. Szapáry Gyula miniszterelnökkel az élén emlékbizottság alakult. Az alábbi kérdésekben kellett dönteni: hol állítsák fel, hogyan ábrázolják polgári viseletben, vagy honvédtábornoki egyenruhában, álló vagy lovas szobor legyen-e.
Természetesen ezúttal is elsőnek a jogos büszkeséggel emlegetett, lázas tempóban épülő Andrássy sugárút vége, a városligeti úttorkolat kínálkozott. Akadtak akik a várban a Hentzi-szobor helyén látták volna szívesen. A gróf által életre hívott, a főváros arculatának alakításában meghatározó szerepet vállaló Közmunkatanács elnöke, báró Podmaniczky Frigyes a szoborbizottság elnöke az új Országház előtti teret javasolta. Érthetően felértékelődött a főváros új, épülő ékességének környéke. Többen azonban féltették, hogy a díszes épület hatalmas tömege elnyomja a szobor érvényesülését.
Vajda János költő is megszólalt a szobor ügyében. Cikkében amellett érvelt, hogy szalonruhában mint diplomatát ábrázolják a nemzetközi hírű és becsült politikust.
Ilyen előkészítés után 1891 novemberében meghatározták a pályázati feltételeket, a díjakat, a meghívandók körét köztük három különböző nemzetiségű, külföldi neves szobrászt, a bírálóbizottság összetételét. Majd azután 1892. július 18-án közzétették a pályázati felhívást. 1893. október 1-ig Zala György, Stróbl Alajos, Róna József, Kiss György, Szécsi Antal, a Berlinben élő Klein Miksa mellett a milánói Emilio Bisi, a francia Mercier, a berlini Gustáv Eberlein, továbbá egy krakkói és egy amszterdami művész küldte be pályaművét.
Tíz nap múlva döntött a zsűri, amelynek a bécsi kötődés jegyében tagja volt Kaspar Zumbusch akadémiai tanár is. Egyhangú határozattal Zalának ítélték az első díjat, a velejáró hatezer forinttal, második Gustáv Eberlein, harmadik Stróbl Alajos lett. Az ő terve az Országházhoz igazodva neogótikus stílusban készült. Külön díjjal jutalmazták Róna József művét. A beérkezett terveket a közkívánattal szemben csak a zsűrizés után mutatták be a közönségnek.
Zalát évek óta foglalkoztatta a szobor gondolata. Az igényes tervhez a városligeti cirkusz fiatal igazgatója vállalata a modell fáradtságos szerepét. A politikus koronázási díszöltözetében ült több napig az eredeti díszszerszámot és 17. századi díszes nyeregtakarót viselő paripán.
A művész személyesen is ismerte a miniszterelnököt. lgy a portréhűség nem okozott gondot. Sőt az özvegy, Kendeffy Katinka grófnő elhalt férje legjobb képmásának tartotta a fedetlen fővel, elgondolkodó arckifejezéssel, póz nélkül megmintázott szobrot.
“Ha nem a megbízók ötlete volt a lovasság, akkor csak a művészi virtuskodás vihette Zalát erre a gondolatra, mert erős ember ő, aki szeret birkózni a nehézségekkel, a küzdelem nyomai mindig sajátosszerűen érdekes zamatot adnak az ő szobrainak... A most leleplezés előtt álló Andrássy-szobornak van valami barokk vonása, mintha a súlyos és sehogy sem egyensúlyozható tömegeket a mozdulat diszkrét izgalmasságával próbálta volna egységbe hozni.”
Az Andrássy út végére szánt nyertes terv építészeti részét Schickedanz Albert készítette. Hatalmas korinthoszi oszlopokkal övezett, fedetlen, íves csarnoktér középpontjában állt a szobor.
  A tizennégy méter teljes magasságú, impozáns emlékmű talapzatán elöl a magyar címer (az eredeti tervben az Andrássy-család címere) és pálmaággal körülvett dísztábla volt, rajta vésett felirattal. Két oldalán pedig két méter magas, hat méter hetven centiméter hosszú, egy méter mélységű, életnagyságú alakokkal mintázott domborműveket építettek be. A két jelenet Andrássy politikai működésének két legfontosabb eseményét, a berlini kongresszust (bal oldal) és az 1867. évi koronázást (jobb oldal) örökítette meg. A domborművek elkészítésében Gách István is segédkezett.
Kép A kongresszus domborművén a portréhűséggel megmintázott húsz diplomata két főszereplője a középpontban ülő Bismarck és a vele szemben álló, a térképet magyarázó Andrássy gróf. Az alkotó felhasználta Anton Werner német festőnek a berlini városházán lévő történelmi festményét.
Kép Az igazi bravúr azonban Ferenc József koronázása harmincöt résztvevőjének, a Mátyás-templom belsejének, bonyolult téri rendjének, mély perspektívájának megoldása volt. Középpontjában Simor hercegprímás és Andrássy helyezte a koronát az uralkodó fejére.
“Nagyon nehéz egy ilyen barokk domborműbe a perspektivikus rajzot belevinni, hogy minden oldalról meglegyen a kellő hatás... – jegyezte le az alkotó szavait Fülep Lajos - A királynét (oldalán Deák Ferenc) a perspektíva kedvéért például beljebb kellett tolnom, hogy bejöjjön a rajzba. Ő az összekötő az egész kint lévő és a háttérbe mélyedt alakok között”. A hat és fél méter magas, oraviczai fehér márvány talapzatot Foerk Ernő tervezte. Az alkotó 1901. augusztus 27-én kelt levelében a nagy bizottság szeptember 6-i műteremlátogatása idejére a tervek megküldését és a tartalom kiszámítását kérte tőle. Utóbbi bizonyára a domborművek elhelyezésére vonatkozott.
A Közmunkatanács újabb állásfoglalása után közben végleg eldőlt, hogy a szobor a parlament déli szárnya elé kerül. Zala a főhomlokzat előtt, a jobb oldali szökőkút helyére szerette volna felállítani, szemben a vértanú, Batthyány Lajos lovas szobra társaságában. A méretarányos deszka makettekkel végzett helyszíni kísérleteket fényképfelvételek őrizték meg.
1901 tavaszán a Műcsarnok tavaszi tárlatára ellátogató király megkérdezte Zalától, hogy az Andrássy-szobor elkészült-e már. “Igen, felség, a modellje már kész, s magát a szobrot a parlamenti palota előtt állítják fel” - felelte a szobrász “Jó helye lesz ott?” “Igen, a palota déli homlokzata elé kerül.”
Szeptember 6-án aztán Széll Kálmán miniszterelnök, Wlassics Gyula közoktatásügyi, Darányi Ignác földművelésügyi miniszterek, báró Podmaniczky Frigyes, Márkus József főpolgármester, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár és gróf Klebelsberg Kunó miniszteri fogalmazó, jegyző már az életnagyságú szobrot tekinthette meg. A jószemű fotográfus szemléletes felvételsorozata révén szinte eleven részesei lehetünk a bizottsági szemlének.
A Róna-féle hazai ércöntöde kedvezőbb ajánlatával nyerte el a berlini Gladenbeck cég elől a munkát. A háromszoros életnagyságú szobor megöntése komoly műszaki-technikai feladat lehetett. A két lábán álló ló statikai megoldása adta a bronzöntés igazi nehézségét. Acélrudakkal is megerősítették.
Kép Sikerült tehát a művésznek az 1894. április 28-án megkötött szerződésben előírt három éven belül teljesíteni a nagyszabású feladatot. A kész szobor 1895. március 5-től egy föléje emelt faház védelmében várta az avatást.
Kép
A leleplezésre aztán 1906. december 6-án, vasárnap került sor a hazai közélet és a nemzetközi diplomáciai képviseletek jelenlétében. Köztük volt gróf Wedel német, Rex szász, Vuics szerb, Lakováry román, Li-Ching Mai kínai, Nishi japán és Francis Ch. S. USA nagykövet, a horvát bán és a fiumei kormányzó. Ünnepi beszédet Széll Kálmán miniszterelnök mondott, majd a király emlékezett meg nagy elismeréssel az elhunytról: ”... e kiváló férfiút, aki úgy Magyarország politikai életének, valamint a monarchia külügyi politikájának ma fennálló új alapját megteremtette, a jövendő nemzedékek is eszményképül fogják tekinteni.”
A király az alkotóval körüljárta és közben elismerő szavakkal dicsérte a szobrot. Zala kevés számú vert érmeinek egyikén megörökítette az eseményt. Ezen Andrássy Gyula tábornoki egyenruhás arcképe látható. Hátoldalán “Szoboremlékének lepelhullása alkalmával 1906 felirattal.
Vaszilievits János alpolgármester vette át megőrzésre az emléket: “... s aki a főváros felvirágoztatásában jelképét látta az ország felvirágzásának és aki lángelméjének teremtő erejével a magyar fővárost a világvárosok sorába emelte, gróf Andrássy Gyulának emlékét, mely örök ércbe öntve előttünk áll, mindenkor hálás kegyelettel fogjuk őrizni s ahányszor rápillantunk, mindannyiszor fel fog szállni lelkünkből az imaszerű fohász: “Fény nevére, áldás emlékére.”
A sors azonban nem így akarta. Túlélte ugyan a világháborúk pusztítását az ostrom után azonban 1945 decemberében az első ideiglenes Duna-híd, a Kossuth-híd megépítése közben a feljáró kialakításánál útban volt - a politika útjában is állhatott - ezért lebontották. 1950-ig őrizték, majd beolvasztották. Talán, ha az avatásnál jelen voltak utódai nemzetközi összefogással beváltanák az ígéreteket, a főváros száz év után újra egy szép szoborral gazdagodhatna."
forrás: http://www.zalagyorgy.info/grof_andrassy_gyula_lovasszobra.html

 

A király látogatása Zala műhelyében

 

"A király február 17-ikén, mindjárt a megérkezése utáni napon meglátogatta Zala György szobrász műtermét, mely a nyugati pályaudvar egyik raktári épületében van berendezve. Ő Felsége két készülő szoborművel óhajtott látni. Az egyik a magyar hölgyek által Erzsébet királyné sírjára fölajánlott emlék, a másik gr. Andrássy Gyula lovas szobra. A Felség látogatására a műteremben megjelent Széli Kálmán miniszterelnök is, és az Andrássy-szobor bizottságának több tagja. A király először is Erzsébet királyné síremlékét tekintette meg. Oltár előtt megtörten imádkozó Pietát tűntet föl ez, a mint a keresztre tánmszköo'ik. Meghatva nézte Ő Felsége és több kérdést intézeti Zala György szobrászhoz, többi közt arról is, hogy a szobormű, mely az Erzsébet királyné és Rudolf trónörökös koporsója közti helyre van szánva, elfér-e a sírboltban. Zala azt mondta, hogy a mű pontos mérték szerint készült. Gr. Andrássy Gyulának az új országház előtti téren felállítandó szobrát nézte meg azután O Felsége, valamint az ezredévi nagy műemlék több mellékalakját. Érdeklődéssel nézte mind ott végig, részletes felvilágosításokról tett sok kérdést, s megelégedését fejezte ki: Nagyon szép volt, igazán szép dolgokat láttam, szólt Ő Felsége a távozáskor."

 

Forrás: VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1900. 8. SZÁM  125.o.

 

 

 ANDRÁSSY SZOBRA.

 

 

 

BUDAPEST SZOBRAI ismét megszaporodtak, még pedig egy lovas szoborral. Európa más nagy városaiban ezek a legérdekesebb látványosságok. Nem csoda, ha a mi közönségünk szintén lovas szobrokra vágyik. S hogy e tekintetben kielégíttessék, egy a parlamentben, az íróasztalnál és a diplomáczia parkettjén imponáló pályának fényes, sőt varázslatos ragyogású alakját kellett úgyszólván ráerőszakolni a lóra.

 

Bizonynyal különös, hogy a leglovasabb nemzetnek, a kitől a huszárt utánozzák a világ hadseregei, gyalog álljanak majdnem összes érczbe öntött újabb nagyjai, sablonos irattekercseikkel. De hát az is egy darab történelem lehet, ha valami nincs. Nem jó azt eltagadni.
Évek hosszú sora előtt e sorok irója egy szerkesztőségi szobában dolgozott három magyar iróval, kik közül egy Kovács nevű Konstantinápolyban született, a másik, Pulszky Károly Londonban, a harmadik, Szemere Attila Parisban. És ez a füstös szoba azzal a három fiatal emberrel egy élő emlékeztetés volt, hogy a nemzet nem volt valamikor odahaza.
Ép oly nagy néma kiáltások ezek a gyalog szobrok is a főváros utczáin, melyek minduntalan figyelmeztessenek, hogy csak Íróink, politikusaink, szónokaink vannak,—de a katonáink a császáréi.
Hogy lovas szobraink is legyenek, igazi lovas szobraink, ahhoz nem elég a szoborbizottságok szavazattöbbséggel való döntései; ahhoz más út vezet.'. .
De ez mind csak zárjelben legyen mondva, mert akár lóháton, akár gyalog van megörökítve gróf Andrássy Gyula, mindenkép alkalmas arra, hogy a magyar ember szive kevély érzésekben mártódjék meg láttára. Andrássy Gyulák ritkán születnek és nem minden népeknél.
Méltán lélekemelő volt vele foglalkozni, úgyszólván vele élni egy napig. Hiszen egyéb napokon is minden lépten eszünkbe juttatja őt nem egy dolog, mely általa létesült. Hiszen él a történelemben, — de a történelem nem mindig van azon a lapon kinyitva, a hol ő szerepel.
Deczember 2-ikán azonban ez a lap feküdt előttünk. Szép ünnep volt, pompában, hódolatban gazdag. Ha nézte az égből a megdicsőült, meg lehetett elégedve. Együtt volt megint az egész nemzet; mint egy arany abroncs a széteső dongákat, ez a név összerántotta egy pillanatra az összes pártokat, főművének, a kiegyezésnek ostromlóit és támogatóit. Ott volt koronás sátorában a király, a királyi herczegek és herczegasszonyok. Megjelentek a miniszterek, köztük Andrássy Gyula belügyminiszter, nevének és lelkének örököse. Meghozta hódolatát a törvényhozás mind a két háza, egy csomóban voltak itt, mint a kulcsok, melyek egyébként más-más zárhoz tartoznak. Megjelentek a vármegyék küldöttségei és főispánjai. Duna felől fújdogáló-szél enyelegve lengette a kalpagok kócsagjait. Szemet és a mindenféle szinű bársony köntösök. Ott volt az udvar kísérete, a Ball-Platz sima talpú urai, a külügyminiszter, ki tudja már hányadik utódja, ha téveteg léptekkel is, azokon az utakon járó, melyeket ő nyitott meg a birodalom jövendő politikájának, és ott volt a delegáczió, melyet modus vivendinek ő gondolt ki, s benne olyanok, a kiket ő bele nem gondolt.
E hullámzó kép szemlélése közben mintegy elvonult a jelenlevők lelki szeme előtt a ragyogó pálya, mely ilyen dicsőséges bevégződést nyert.
Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charmeja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, a nélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, a nélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. Vonzó előkelőség s valamely megmagyarázhatlan kellem sugárzott ki egész lényéből. Sokat tudott, többet, mint a mennyit tanúit, tisztán és messze látott, meszszebb, mint a mennyit az emberi értelemnek és tapasztalatnak adatott látni. Divináczió dolgozott benne, a mi a jósokban és prófétákban. Nagy becsben kell tehát tartani, a mit alkotott és óvakodni hozzá nyúlni. Meg kell hánytorgatni az elmékben, a mit mondott. Az több lehet az emberi bölcseségnél; az isteneknek sejtelemmé gyengült látása, — a mit a lángész kap tőlük.
A nagy dimensiójú emberek nagysága még a könyökükön is kitör. I. Napóleon mint stiliszta is óriás. Proklamácziói, napiparancsai a legfenségesebb irályminták. Szavakban csak maga tudta a saját egyéniségét lefotografálni. Bismarck Kraftausdruckjai beszédeiben, hatalmas lelkéből kihasadt kősziklák, melyeket ellenségei felé zúdít. Andrássy ötletei, remek frappáns fordulatai, képei és hasonlatai, bár nyelve nehezen forgott és kissé dadogott, a legnagyobb embereink közé emelnék még akkor is, ha sohase csinált volna egyebet, csak hogy elmondta ezeket a beszédeket. Ki ne emlékeznék a sátoralja-ujhelyi verebekre, melyek az elmélet és a rideg valóság közti eltérést parabolázzák? Vagy ki felejtette volna el a kis gyertyákkal teljesen meg nem világítható nagy képet és annyi ezernyi gyöngyét az ő sziporkázó szellemének? 1889-ben mondott beszéde még hangban, érvekben is a Deák nagy beszédeinek szintjét éri el.
De miért sorozni őt a beszélő emberek közé (a kikből nagy termés van), mikor a tettei elsorolásával is köteteket lehetne betölteni ? Hisz a mi köröskörül van, nagy részben az ő alkotása. Maga az alap is, a levegő, a melyben állnak s a melyet belélegzenek mindazok, a kik a két birodalomból itt jelen vannak. A 67-iki kiegyezést hárman csinálták. Ezekből az egyiknek szobra épen reá nézne, ha néhány közbeeső utcza háztömbjeit lebontanák. Csak a harmadik munkatárs látja őt élő szemekkel a királyi sátorból, miközben hallgatja a Széli Kálmán hozzá intézett szép beszédét.
Ám ha hárman voltak is az alkotók, a végrehajtó Andrássy Gyula volt, ő adta meg a formát, a szint az új műnek, ő lehelt bele életet. Okos emberek sugdosnak köröskörül, hogy miért kellett épen most leleplezni Andrássy szobrát, mikor nagy műve roskadozik? Roskadozik- e vagy nem, ez Andrássy nagyságából, érdemeiből nem von le semmit. Hiszen ha a kerék eltörik, nem mindig a kollár az oka, hanem vagy a szilaj lovak, vagy a rósz kocsisok, vagy a rósz utakon való járás . . .
Mióta a Habsburg-ház uralkodik, azóta magyar politikus nem végzett oly nehéz, oly fontos munkát, mint Andrássy. Hazája sorsára nézve egy se foglalt el oly horderejű pozicziót, mint ő, sőt a Habsburgok előtt is egész Hunyady Jánosig kellene visszamenni. Mikor 1871-ben külügyminiszter lett, Ausztria nagyhatalmi pozicziója összeesett, eddig követett politikája teljesen megbukott. Andrássy merész kézzel valóságos tabula rázat csinált a romokból s egészen új nyomokon indult menteni, a mit lehet s új irányt, új czélokat tűzni ki. Roppant nehéz helyzete volt. A dirigáló államok kapujában csupa nagy rókák vigyáztak. Kemény legényekkel volt dolga. Az ujon keletkezett német császárság ügyeit Bismarck vitte, Oroszországban Gorcsakoff keverte a kártyákat, a britt szigeten Disraeli ravaszkodott. A nagy diplomaták kora volt ez.
Andrássynak az volt alapgondolata, kijózanítani Ausztriát ósdi törekvéseiből, hogy Nyugat felé keresse boldogulását. (A német császárság alakulásával ez úgyis porba esett.) E helyett bevitte a Ball-Platzra az Árpádok politikáját, a Nyugatra támaszkodva Keleten ketemi boldogulást.
Egy Németországgal kötendő szövetség tervét forgatta fejében. A Balkán az a pont, a hol a jövő rejlik. Ha száz szeme volna a császárkirálynak, kilenczvenkilenczczel a Balkánt kellene figyelnie. Ez oly egyszerű és világos programm volt, mint a Kolumbus tojása, épen azért volt nehéz megértetni Bécsben. Végre megértették, s azóta is ezeken a nyomokon döczögnek, de a dolog alig ment előbbre a berlini konferenczia óta.
Ott állt meg ez a zseniális munka a kontúroknál, a hol Andrássy leverte egykor a czölöpöket. Ó a semmiből egyengette ki csodálatos diplomácziai művészettel az utakat, hidakat épített, őrházakat, bástyákat emelt, sánczokat készített. Hét év alatt bámulatos eredményeket ért el. Bismarckhoz folyton közeledve, megnyerte annak barátságát. Bismarckban ekként támaszt kapva, gyengítette az orosz befolyásokat a Balkánon. Gorcsakov érezni kezdte, hogy mesterére akadt. Diplomácziai zsenialitásának pókfinomságú szálai mindenütt keresztezték útjait. Andrássy nevét a Bismarcké mellett kezdték emlegetni Európában.
Lángesze mellé még szerencséje is volt. Minden úgy sikerűlt, a hogy előre kigondolta. Az 1878-iki berlini konferenczián (mely reliefben a szobron is meg van örökítve) ő játszta az első hegedűt, s úgy fordultak a dolgok, hogy a mostani hármas-szövetség lehetővé vált, az ott keletkezett ellentétek után, hogy Szerbia királysággá lett s Andrássy óhajtása szerint biztosíttatott számára az önálló fejlődés s végűi hogy a magyar-osztrák monarkhiára bizták Bosznia és Herczegovina megszállását és kormányzását, a mely két tartománynyal megkapta a működési alapot, a domináló pozicziót szárnyainak kibontására a Keleten. Ez az a pont, gondolta Andrássy, a melyet egykor Archimedes keresett a csavarja számára.
Nagy diadal volt ez Andrássynak; két tartományt hozott Berlinből a birodalomnak s magának nimbuszt.
De az ajándék nem tetszett idehaza. Boszniát nem akarták okkupálni, a helyett okkupálták a nimbuszát. Nagy népszerűségét, mely elmaradhatlan gloriolát font feje körűl s mely évtizedeken át kisérte politikai pályáján, nagy részben elvesztette.
— Hiszen arra gyűjtöttem, — mondta nyugodtan, •— és azért örültem neki, hogy ha kell, hazám javára megváljak tőle. De ez nem sikerűit neki, — talán csak ez az egy, a mi nem sikerűit. Mert ime, hegy-völgy viszhangzik hírétől, nevétől.
Népszerűsége csak azért nem volt egy kis ideig, mert a nemzetnél kamatozott és most megháromszorozva kapja vissza. M. K.
Forrás: Vasárnapi Újság 1906. 49.sz. 793-794.p.

 

 

 

 

 

 

 

A milleniumi emlékmű (Hősök tere) koronázási domborműje

 

 

 

Kép Budapest, Hősök tere, Magyarország
(Ferenc József szobra alatt volt.)
Térkép
Szobrász: Zala György
Felállítva: 1911.

 

Erről kevesebb információm van, a szoborlapon találtam egy képeslapot róla, rövid leírással, illetve az elbontott dombormű képét Zala György szobrászt bemutató honlapon. Remélem, hogy további adatokat is sikerül a dombormű ezen változatáról beszerezni.

Kép Eredetileg a Milleniumi emlékmű Habsburg szobrai közül (természetesen) Ferenc József szobra alatt helyezkedett el. Zala György munkája ez is 1911-ből.

 

Kép A koronát gr. Andrássy és Simor hercegprímás tartja, a háttérben Erzsébet királyné és Deák Ferenc látható, bronz, 115x250 cm. Felirat: "I. FERENC JÓZSEF koronázása 1867.VII.8." 1945 után eltávolították, raktárba került.

 

 

 

 

Sülysápról több Habsburg szobrot is elhoztak restaurálásra.

Ezekhez tartozó domborművek, köztük a koronázási is most a szoboröntöde (Szabó Kft.) udvarán van az eltávolított Habsburg-szobrokkal együtt.

 A két dombormű további érdekessége, hogy a háttérben látható Deák Ferenc nem volt jelen a koronázási ünnepségen.

 Farkas Gabi

 

 

A mappában található képek előnézete Andrássy szobor -Koronázási dombormű - Budapest