Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Budapest Erzsébet-hídnál

2010.02.24

Kép “Ha sírja Bécsben van, szobra legyen Budapesten, abban a városban, amelyet annyira szeretett”, született meg az elhatározás, amelyet törvénybe is iktattak. Az október 12-én kihirdetett XXX. törvénycikk rendelkezése így szólt: “...a megdicsőülthöz méltó emlék - az önként megindult országos adakozás útján begyülő összegek felhasználásával - állíttassék fel az ország fővárosában...”
Egy év alatt több mint másfélmillió koronát adott össze a nemzet!

 

Szobor-pályázatok 34 éven át

1900. január 18-án 36 tagú szoborbizottság alakult, amely a Szent György térre szánt szobor miatt a király jóváhagyásával az egyik legszebb klasszicista épület, a miniszterelnöki palota lebontásáról határozott. Ez szerencsére meghiúsult. De az 1900. február 24-én kiírt, 1902. január 22-ig meghosszabbított pályázaton induló művészeket is érthetően szélsőséges, soha nem látott monumentális architektúrájú, csarnokokkal, oszlopokkal, lépcsőkkel, sok szoborcsoporttal gazdag pazarló tervek készítésére ösztönözte a felbecsülhetetlen mennyiségű pénz: Szinte kerékkötőjévé vált: “...egy törékeny, finom női alak művészi megörökítésére ekkora pénzösszegen szinte lehetetlen vállalni s ennélfogva az emlékmű szinte a városrendezés arányait kezdte ölteni...” A 12 tagú bírálóbizottság Ráth György elnökletével 1902. február 8-án a Műcsarnokban megtekintette a 18 pályaművet. Kivitelezésre egyiket sem találta alkalmasnak. Döntése szerint: 1. Zala György szobrász, Jámbor Zoltán és Bálint Lajos építészek (10 szavazat), 2. Stróbl Alajos, 3. Telcs Ede, 4. Fadrusz János. A Hét kritikusa Zala és Stróbl - a vár oldalába szánt - tervét egyaránt dicsérte. Zala álló, a trónról lelépő királynéja korona, palást és póz nélkül, “igazi egyszerűségében, amint szóba áll a parasztokkal és elvegyül a városi nép között.” A zsűri kiemelte az építészeti terv egyszerű monumentalitását, harmóniáját. Az 1902. évi torinói nemzetközi iparművészeti kiállításon aranyérmet (Diplome d’honneur) kapott Zala, Bálint és Jámbor az Erzsébet-emlékterv kiállított munkájáért. A pályázat költsége meghaladta a 80 ezer koronát.
A még azév májusában meghirdetett új pályázat zsűrijében a párizsi Bartholdy, a brüsszeli Van der Stappen, a berlini Bruns Schmidt mellett a hazai Stróbl Alajos, Kallos Ede és a festő, Lotz Károly vett részt. Nyolc ülésén végül két csoportba sorolta az elfogadott terveket. Zala tervét a Műcsarnok X. termében mutatták be. Az első csoport betűrendben 1. Márton Lajos, 2. Margó Ede, 3. Telcs Ede, 4. Zala György. Fadruszt és Rónát a II. csoportba sorolták. Elismeréssel méltatták a művész előkelő alakító készségét, hogy a főalak magyaros ruhát viselt. A két oldalsó csoport méretét kifogásolták. Az architektúra sziluettjének egyszerűsítését kérték.
A III. pályázatra 1913. május 10-ig 25 pályaművet küldtek be. Az első díjat Telcs Ede kapta. Zala tervét ötezer koronáért megvásárolták. 1913. októberében már a IV. sikertelen pályázatot írták ki. A 39 pályamű közül többen a Városligetet jelölték meg.
Mesterünk töretlen hittel és lankadatlan szorgalommal fáradozott a pályázat elnyerésén. 1916. március 27-én írta Foerk Ernő műegyetemi tanárnak: “A “Királyné Ő. f.” emlékére két pályázati hely van megállapítva és én mind a kettőre fogok pályázni. A várban levő helyre Hikisch Rezsővel már foglalkozva vagyok és egy ülő alakot csinálok, de mivel nekem még a legelső pályázatból van egy álló alakom a melyik köz tetszésnek örvend, ezen alakot tökéletesítem és ezzel szeretnék veled a ligetben levő helyre pályázni. Légy szíves megírni hajlandó vagy-e erre. Szíves válaszodat kéri régi híved Zala György.”/49/
A zsűri november 4-én meghozott döntéssel ezer koronás díjat juttatott az első négy helyezettnek és szűkebb pályázatra hívta fel őket.
I. Telcs Ede, II. Zala (építész Hikisch Rezső), III. Róna József, IV. Szentgyörgyi István.
Az új, immár V. pályázat 1919. március 1-én járt le. Az öttagú bírálóbizottság elnöke ifjabb gróf Andrássy Gyula, egyik tagja Stróbl Alajos volt. Végül 1920. október 28-án egyhangú határozattal elfogadták Zala György és Hikisch Rezső tervét, kiemelve, hogy az együttes terv ritka összhangjával, az építész és a szobrász egymást megértve, harmonikus munkával felelt meg a kivitelezhetőség és művészi felfogás szempontjainak. Az országos bizottság 1921. június 6-án adta hozzájárulását, és Zala elkészíthette a Várkertben Ybl Miklós által meghatározott térbe a kiviteli tervet.
A pénzromlás következtében ez a pályázat már 528.981 koronát emésztett fel.

 

Készül a szobor

Zala 1921. november 21-én kapott megbízást a gipszminta elkészítésére, amelyet a Műcsarnok 1921. évi téli kiállításán be is mutatott. Végül 1922. június 10-én Bethlen István miniszterelnök aláírta a megkötött szerződést. A szobor helyének ezután a Margit-szigetet szánták, a művész továbbra is az intim Várkertet tartotta alkalmasnak. “… a kupolacsarnok mélyén Erzsébet királyné ülő alakja van elhelyezve, s magam is arra törekedtem, hogy az egész alkotás egy szentély erejével hasson. Kár, hogy a főváros a Margit-szigeten akarja felállítani, meglehetősen nyílt s ilyen intim hatású emlékmű részére profán helyen, mert szerintem ennek a tempiónak ... a csöndes és előkelő Várkertben lenne a legméltóbb helye” - nyilatkozta 1927. július 14-én - “... hol van az megírva, hogy a várkertet a közönség elől el kell zárni?...”
A sziget szerinte inkább mulatóhely, a belépődíj miatt a tömegek számára nem könnyen hozzáférhető. De féltette a szobrot az árvíztől is.
Zala 1924 őszére készült el a szoborral. Az elfogadott terv tovább egyszerűsödött. A kör alakú kupolás körtemplom, tempiettó belsejét díszítő hat darab dombormű elkészítésére csak később, 1925. októberében kérték fel. A felállítás helyét illetően közben tovább húzódott a vita. A városrendezés lebontásra ítélte a pesti oldalon a piaristák Eskü téri (Március 15. tér), Kassalik Fidelió tervezte szép sárga empire épületét. Bethlen István javaslatára így aztán a királyné nevét viselő Erzsébet híd (épült 1897-1903) pesti hídfőjénél a koronázási domb közelében a fővárosi tanács és a Közmunkatanács is jóváhagyta a szobor helyét.

 

A szoboravatás

Harmincnégy évi huzavona után végül 1932. március 22-én eldőlt az akkor végleges hely. A szobrot Vignali Rafael bronzöntő műhelyében öntötték. A felállítás után, 1932. szeptember 25-én megtörténhetett az ünnepélyes avatás. Avatóbeszédet Zsitvay Tibor igazságügyminiszter mondott: “És minden magyar szívében felbúg megint egész Magyarország összes templomának feltámadást ígérő minden harangja. Felséges királyné! Szépséges és szenvedő, szeretett és szerető Királyasszony anyánk, egykor ragyogó ezüstfényű szerencsecsillagunk - üdvözlégy!...”
Wlassics Gyula a felsőház nevében koszorúzott, majd az összes város képviselői követték. A Dunán horgonyzó monitor 33 ágyúlövéssel emelte az ünnep pompáját.

 

A háború után

A gyönyörű Erzsébet-híd az ostrom idején ugyan társai sorsára jutott: a Dunába robbantották. Az emlékmű azonban sértetlenül, épségben megmaradt. Nyolc év múlva aztán az aranyozott bronzszobor sorsa lett válságos. A szoborállítás helyén a Diocletianus korabeli emlékek feltárására a Nemzeti Múzeum irányította, hosszabb ideje tartó ásatás hátralevő - egy hónapra becsült, sebtében elhalasztott - munkálatai húsz év múlva, 1953-ban újból halaszthatatlanul sürgősnek bizonyultak, kedvező alkalom kínálkozott az emlékmű eltávolítására. Ezután 15 évig a sülysápi szabadtéri szoborraktárban várt sorsa jobbra fordulására, az országban megannyi társával… A helyén felépített modern, új hidat 1964. november 20-án adták át. A szobor újbóli felállítására először 1967-ben történt kezdeményezés. Akkor a Városligetbe szánták. Majd 1986-ban a budai hídfőnél, a Döbrentei tér ligetes zugában tempiettó nélkül a szabadba emelt fehér márvány talapzatra helyezték. Bízzunk benne kalandos útja végén véglegesen helyre talált. Az ide látogató tisztelői gyakran helyeznek el csokrot, vagy egy-egy szál virágot lábainál.

 

 

 

 

 

További linkek a szoborról:

http://www.szoborlap.hu/31_erzsebet_kiralyne_szobor_budapest_zala_gyorgy_1932.html

http://www.vendegvaro.hu/Erzsebet-kiralyne-szobor-Budapest-I-kerulet

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/erzsebet/

http://www.owl.hu/owl/3gallery/gownpic2008/2008_19_82q2.htm

http://bfl.archivportal.hu/id-763-budapesti_erzsebet_emlekhelyek.html#fn3

http://www.nol.hu/kult/lap-20081205-20081205-8

http://www.huszadikszazad.hu/index.php?apps=cikk&cikk=19307

 http://budapestcity.uw.hu/03-muemlekek/01/Erzsebet-kiralyne-szobra/index-hu.htm

 

 

 

 

 

 

 

 

A mappában található képek előnézete Budapest Erzsébet-hídnál