Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


100 éves a János-hegyi Erzsébet-kilátó

2010.08.11

 

100 éves a János-hegyi Erzsébet-kilátó. Érdemes elolvasni a száz év történetét, a legendákat és az Erzsébet királynéhoz kapcsolódó történeteket. Új honlapjukon  sok játékkal, rendezvény ajánlóval, képekkel is találkozhatunk.

A kilátó története

A János-hegy a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt; a legenda szerint a hegy csúcsáról tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehetett pillantani. Nevének eredete – egy népmonda alapján – a törökverő Hunyadi Jánoshoz köthető, akinek itt Márta, egy szép görög leány megmentette az életét.

A János-hegy a Budai-hegység tagja, 528 méteres magasságával Budapest legmagasabb pontja és egyben legszebb kilátóhelye. A János-hegy kúpja dolomitra települt dachsteini mészkőből épül fel. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el (a XIX. században Pozsony városáig is el lehetett látni), de más elnevezéseihez hasonlóan – Márta-bérc, Erzsébet-orom – ez sem ment át a köztudatba. A Pozsonyi-hegy név mint a János-hegy hosszú, északnyugati nyúlványának a neve maradt fenn.

A főváros legmagasabb pontjaként a János-hegy mindig is ideális volt meteorológiai megfigyelések számára. Már az 1910-es években létesítettek itt megfigyelő állomást. A mérések szerint a levegő szárazabb és páramentesebb a hegyen, mint a városban; az évi középhőmérséklet is alacsonyabb, mint Budapest más pontjain. A jó levegő titka az állandó széljárás. Ha a város fölött köd is ül, a János-hegyen mindig szép verőfényes idő van.
 

Minden korban számos természetbarát kereste fel a János-hegyet, hogy gyönyörködjön a lábai előtt elterülő főváros látványában. A leghíresebb az idelátogató kirándulók közül Erzsébet királyné volt, aki 1882 során több ízben is ellátogatott a főváros legmagasabb pontjára. Ő már egy fából épült messzelátóból nézett le a városra. A fából készült tornyot már 1885-ben le akarták cserélni. Számtalan terv született, ám különböző okokból egyiket sem fogadták el.

1900-ban már a Magyar Turista Egyesület Budapesti Osztálya is felvetette, hogy olyan, masszív anyagból készült toronyra lenne szükség, amely egyszerre szolgál kilátóként és őrzi Erzsébet királyné emlékét. A főváros vezetését egyre több oldalról sürgették, így végül elfogadták javaslatot. A megszületett költségvetés azonban nemcsak a turista egyesület, hanem Budapest anyagi lehetőségeit is meghaladta; a legszerényebb megoldás is jóval felülmúlta a természetjárók vagyonát.

Halmos Károly polgármester jó ismerőse volt Glück Frigyes szállodatulajdonos, aki nem hagyta feledésbe merülni a terveket. Glück rendezőbizottsági tagja volt az 1902-ben Budapesten megtartott nemzetközi szállodáskongresszusnak. A rendezvényt követően – mely során a résztvevők a János-hegyi fa kilátóhoz is elsétáltak – a szállodatulajdonosok ipartestülete húszezer forintot ajánlott fel egy új kőből épített kilátóhoz. A felajánlásokat a polgármesteri hivatal 1904-ben kiegészítette a szükséges összegre, így nekiláthattak a régi álom valóra váltásához. A kilátó tervezésére pályázatot akartak kiírni, bírálóként pedig Schulek Frigyesre gondoltak, aki ebben az időben a Műegyetem középkori építészeti tanszékét vezette. Valójában az általa tervezett épületekhez hasonlót láttak volna szívesen a János-hegy tetején is. Végül nem írtak ki pályázatot, mivel ez csak tovább halasztotta volna a kilátó építésének elkezdését. A főváros egy monumentális épületet szeretett volna látni, mely tiszteleg Erzsébet királyné emléke előtt, de egyben a turistáknak is élvezhető.

Kép Klunzinger Pál, a kilátó tervezésével megbízott építész felhívta a figyelmet, hogy a János-hegy formája alapvetően meghatározza, hogy milyen alakú épületet lehet a csúcsára építeni. 1906-ra megszületek az első tervek, melyeket Schulek Frigyes is jóváhagyott. Ezeken még nem a mai formában, hanem magas, kúpszerű tetővel szerepelt a kilátó. 1908-ban kezdődött meg az építkezés. Az alapozási munkák már folytak, amikor Schulek átdolgozta a terveket: ekkor került a kúp alakú tető helyére a két felső terasz.
Ekkor már nem számítottak a költségek: végül 240 ezer koronára rúgtak a tervezett 180 ezer helyett. Gondot okozott a kivitelezés során, hogy nem vezetett fel autóút a hegytetőre, csupán a mai Libegő felső állomásáig lehetett eljutni gépkocsikkal. Kénytelenek voltak síneket lefektetni, hogy az építőanyagot fel tudják juttatni, a kocsikat egy négy lóerős benzinmotor húzta fel a tetőre. A vízellátást is csak egy három kilométer hosszú alkalmi vízvezetékkel tudták megoldani. 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek ünnepélyes keretek között a kilátót. A kilátó közelébe erőőri lakot építettek 1923-ban, ide költözött az addig a torony alagsorában lakó toronyőr. Elsőként Magyarországon az Erzsébet-kilátó kapott állandó díszkivilágítást 1926-ban. A kilátó körüli teraszt utólagosan, 1931-ben alakították ki.
 

A rendszerváltást követő tulajdonosváltások, és a jogi-, anyagi huzavonák után 2001-ben került a János-hegyi Erzsébet-kilátó Budapest-Hegyvidék XII. kerület Önkormányzata kezelésébe. Rögtön, 2001-ben megkezdték a felújításhoz szükséges előzetes munkálatokat. Ezek a kevésbé látványos, ám fontos folyamatok több évig húzódtak: előzetes felújítási tervezésre volt szükség, be kellett szerezni a szükséges engedélyeket és a kivitelezési munkálatokra is pályázatokat írtak ki. A felújítási munkálatok leglátványosabb részei, vagyis a külső burkolat homokfúvással való megtisztítása, a belső terek rendbetétele 2005. május 20-ra lezárultak, és elhárult az életveszély is, amit a kilátó meglazult kövei jelentettek az alatta tartózkodókra.

A kilátó szerkezete még a rendszerváltozás előtt a tetejére felállított gigantikus méretű, messzire világító vörös csillag gondatlan felszerelése, és aránytalanul nagy súlya miatt roggyant meg, a magasban egyszerűen szétcsúsztak a kövek. Az első felújítási fázis során az épületen éktelenkedő falfirkák eltávolítása történt meg. A Pilisi Parkerdő is nekilátott a kilátó környékének rendbetételéhez, így a túrázók már igénybe vehették a János-hegy csúcsára vezető lépcsős sétautat, bár maga a kilátó még mindig zárva maradt a nagyközönség előtt. A májustól szeptemberig tartó ütem során többek között felújították a kilátóhoz vezető autóutat, és új, energiatakarékos díszvilágítást szereltek fel. A munkálatok végére maradt a kilátó közvetlen közelében található erdőőri lak felújítása, valamint a torony körüli régi betonlapok kicserélése a környezetbe illeszkedő díszburkolattal. Ez a fázis járt nagyobb anyagi kiadással: közel százmillió forintot emésztett fel. Ugyancsak a Pilisi Parkerdő Rt.-vel közösen a XII. kerületi Önkormányzat újjáépítette a Jánoshegyi út alsó kanyarulatából induló sétautat, méghozzá úgy, hogy speciális gumiborítású sávot alakítottak ki a futók számára. A közelben található két játszóteret is teljes mértékben felújították.

Az Erzsébet-kilátó 1910 óta mindig hozzátartozott Budapest turisztikai látnivalóihoz, és szerves részét képzi napjainkig a Budai-hegyek Várból látszó panorámájának.

Írta: Balázs Attila

Forrás: http://janoshegyikilato.hu/a_kilato

Erzsébet királyné

A magyarok szeretett Erzsébet királynéja, Sisi gyakorta és szívesen járt a budai hegyekben, látogatásainak számos emlékét őrizzük. Először 1857 tavaszán a királyi palotából csodálta meg a harsogóan frissen zöldellő fákat. Utoljára 1897-ben gyönyörködött az őszi színekben pompázó erdőkben.

Május elsején a Szép Juhászné-hoz sétál, onnan a János-hegyre, a Hárs-hegyre, az Isten-szeméhez, a Disznófőhőz, a Fácánhoz, onnan le a Szarvasig. Négy óra futólépésben” - írta 1882-es budai tartózkodásáról első életrajzírója Corti gróf.
 
Magyarországi tartózkodása során gyakorta járt a budai hegyekben, sőt olykor ott is szállt meg. Ismerjünk meg néhány helyet, ahová Erzsébet szívesen járt, s ahol szívesen szállt meg.
 
Kochmeister-villa
1866 júliusában, amikor az idegen csapatok átlépték a Habsburg Birodalom határát, azzal az ürüggyel, hogy meg akarja látogatni a háború Budán ápolt sebesültjeit, Erzsébet Pestre érkezett. Kifejezetten örült annak, hogy nem az évek óta lakatlan budai palotában kell laknia, hanem a bécsi áporodott levegő után a szabadban tudhatja gyermekeit a báró svájci stílusú villájában a Budakeszi úton. Természetszeretetét szülőföldjéről, Bajorországból hozta magával. Az idilli hangulatot a hadi helyzet súlyosabbra fordulása zavarta meg. Ezek után Erzsébet talán életében először, kénytelen volt politikával is foglakozni. Mint ismeretes, élete egyetlen politikai tettét Erzsébet megnyerte. Deák Ferenccel, Andrássy Gyulával és a szürke eminenciás Ferenczy Idával a zugligeti villában készítették elő a kiegyezéshez vezető utat.
 
János-hegy
Egyik kedvenc kirándulóhelye a János-hegy csúcsa volt, ahova 1882-ben három alkalommal is ellátogatott, hogy megcsodálja a főváros elétáruló panorámáját. Első látogatását sokáig megőrizte a helyiek emlékezete, hiszen a királyné, akit id. Erber János erdész (az ő családja működtette a kilátó közelében működő János-hegyi vendéglőt) kalauzolt a vidéken, a János-hegyi pihenőt követően egy éppen arra haladó rőzsés szekérre kérezkedett föl, amely a Disznőfő vendéglőig zötykölődött le vele. Más alkalommal a Szép Juhászné vendéglőhöz sétált le a hegycsúcsról, miközben egy cigánygyerek zeneszóval kísérte végig az úton.
Erzsébet királyné a szívébe zárta kerületünk hegyvidékes táját, azonban az itt lakók is szeretettel emlékeztek vissza látogatásaira. Gömöri Havas Sándor, a főváros erdészeti és kültelki bizottságának elnöke terjesztette be 1883-ban az indítványát, miszerint kőemléket kellene állítani a királyné kedvenc kirándulóhelyén. Az indítványt a főváros közgyűlése azonnal jóváhagyta, és egy sziklaszerű emlékművet állítottak fel, melyben márványba véstek egy rövid emlékszöveget, valamint Szász Károly alábbi versét:
Kép „Itt állt s nézett szét Erzsébet drága királynénk,
Hol koronázott fő tán soha nem vala még,
S míg itt elragadó látványon lelke merengett,
Érzé országunk szive feléje dobog.
Hódolatunk e hegyet nevezé Erzsébet oromnak,
S fogják míg magyar él áldani lába nyomát.”
Az emlékkő a kilátó mögötti teraszon állt, ott, ahol a mostani turistaút felérkezik a kilátó aljához. Az emlékkő felállításakor még „csak” egy fából készült messzelátó torony állt a hegytetőn, a későbbi Erzsébet-kilátót 1910-ben építették.

János-hegyi vendéglő
A János-hegyi vendéglőt még az 1880-as években nyitották meg. A Libegő mai végállomásánál emelkedő épület eredetileg kiállítási pavilon volt, csodás kilátás nyílt a teraszáról. Az Erzsébet kilátó átadására (1910.) 48 ezer koronát költve felújították a vendéglőt, amely mindvégig a főváros tulajdonában volt. Az illusztris étterem vendégkönyvében lévő kézjegyek arról tanúskodnak, hogy számos híresség, miniszter és miniszterelnök látogatott el: Wekerle, Apponyi, Bethlen István, s még IV. Károly és Zita királyné is betért ide.
 
Kép Erzsébet-térdeplő
A János-hegy és a Normafa között épült út mentén az erdőben már az 1800-as évek második felétől egy Mária-kép függött egy nagy bükkfán.
A budakesziek zarándokoltak fel ide imádkozni Mária-napokon, s innen mentek tovább a Szent Anna-kápolnához. Ezt az erdei zarándokhelyet Erzsébet királyné is felkereste erdei sétái során.
 
Óra-villa
A Diana úton az 1840-es években készült el a csokoládégyáros Heindrich Ferenc villája. A főhomlokzatot dór oszlopok díszítik. 1897 októberében, a halála előtti utolsó magyarországi tartózkodásakor Erzsébet királyné ebből a villából gyönyörködött a kilátásban, az őszi lombhullásban.
 

 

Erzsébet Királyné Sanatórium Kép

Végül pedig e gyógyintézetet Erzsébet királynéról nevezték el. Az épületet Czigler Győző tervezte, 1900-ban elhelyezték az alapkövet és egy évre rá már gyógyították az első betegeket.
A tuberkolózis ekkoriban népbetegség volt Magyarországon. Korányi Frigyes orvosprofesszor 1896-ban kezdeményezte, hogy teremtsenek lehetőséget a jobbára szegény tüdőbetegek gyógyítására. Ferenc József védnökségével 1898-ban alakult meg a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Sanatoriumi Egyesülete. A tagdíjakból és adományokból 600 ezer korona gyűlt össze. Az intézetben három-három hónapig vállalták a betegek ingyenes ellátását.
 
A leghíresebb kiránduló mindörökre Erzsébet királyné marad. Szép szavait - melyekkel e gyönyörű vidéket illette -, 1882-ben fel is jegyezték.
„Csodálom az embereket – mondta körbepillantva -, miért mennek oly messze vidékre nyaralni, mikor e hegyek s az itteni kilátás kiállja a versenyt a legszebb világrészekkel.”

 Forrás: http://janoshegyikilato.hu/erzsebet_kiralyne

További érdekességek, képek, programajánlók:

http://janoshegyikilato.hu/

 

 

 

A mappában található képek előnézete Budapest - Jánoshegy - Magyarország

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.